A kezdetek...
Őszintén… nem is tudom, hol kezdjem.
Talán a legegyszerűbb, ha a legelején.
A párkapcsolatunkról, ahogyan én éltem meg:
2017. Március 15.-én ismerkedtünk meg. Ekkor találkoztunk, és láttuk meg egymást először.
2017. Nyár elején rámírt, hogy felköszöntsön névnapom alkalmából. Majd beszélgetésbe bonyolódtunk, az ő kezdeményezésére. Őszintén megvallva, én nem szerettem volna tőle az ég világon semmit sem! Nem tetszett külsőleg, nem ismertem belsőleg. Egyszer aztán, Augusztus vége felé elhívott egy randira. Bár számomra ez nem randi volt, hanem csak egy kiruccanás a kis boltig.
El sem akartam menni, de bíztatást kaptam, hogy jó lesz, minden rendben lesz, így hát elmentem… Aznap még nem is gondoltam bele, hogy megváltozik az egész életem, egyetlen egy döntés miatt.
Hát így kezdődött a történetünk….
Voltak hullámok, voltak jó és rossz időszakok, de kinél nincs? Egy párkapcsolatban ez a normális!
Volt két komolyabb mélypont a kapcsolatunkban, az eddigi 7 év alatt, amikor azt mondtam, hogy MOST lesz elég ebből… De nem sikerült annyiban hagyni a közös életünket.
(Ez lehet, hogy jó… lehet, hogy nem. Ezt csak az Isten tudja.)
2023. Novemberében jött az újabb fordulat az életünkbe: az a bizonyos pozitív terhességi teszt.
Őszintén megvallva, valahol vártunk rá, számítottunk rá… De mégis váratlanul ért bennünket.
Fel sem fogtuk több hónapig, hogy mit is jelent ez.
A kis csöppséget a lehető legjobb időpontban hozta a gólya, mivel ... én előtte fél évvel raktam le a fogamzásgátlót, amelyet több mint 5 évig szedtem egyhuzamban. Már tartottam tőle, hogy túl sok dózist kap a szervezetem ennyi idő alatt, ezért nem ártana mostmár pihentetni. Bennem volt az a gondolat is, hogy mi lesz, ha soha nem lehet majd gyermekem, a fogamzásgátló miatt. Hiszen, mind tudjuk... Van ilyen is!
Amikor leraktam a fogamzásgátlót, rá 4 hónapra már hozta is a gólya a babát, így tehát ő is időben szeretett volna megérkezni, ahogyan én is vártam.
Hozzá tenném, hogy a második komolyabb mélypont az életünkben az előtte 1-2 hónappal volt. Ami azt jelentette, hogy ott én nagyon a padlóra kerültem. Nem gondoltam, hogy onnan valaha is még lesz erőm felkelni, és újra bízni másokban. A kisbaba valószínűleg a kapcsolatunk megmentése miatt jött ebben az időintervallumban. Ha ő rá egy hónappal nem jelentkezik, akkor lehet, hogy mi már rég nem is maradtunk volna együtt.
Ígyhát Kedves Férfiak! Jól gondoljátok át, hogy mikor mit csináltok, mert elég egy rossz gondolat, és máris akkor bajt vonz maga után a tudatlanságotok, és a hiszékenységetek, hogy utána egy életre megbánjátok, amit tettetek!!!
A páromat valószínűleg a saját gyermeke mentette meg a kapcsolat végétől! Így hát, majd ha nagy lesz, remélem megköszöni neki!
Hozzátenném, hogy olyat tett velem, amiről ő maga azt hitte, nincs is nagy jelentősége... Ráadásul amikor megkérte a kezem, akkor kezdte el a hülyeségeit, majd mindez, rá egy évre derült ki számomra teljes mértékben. Annyira naív volt, hogy azt hitte ez tök normális, amit csinál... Természetesen bennem az első kérdés az volt, hogy akkor minek kérte meg a kezem? Nem is gondolta komolyan? (Én persze ott értelem szerűen le is vettem az eljegyzési gyűrűmet, mivel egyáltalán nem éreztem azt, hogy szívből került rá az ujjamra.)
Én ott teljesen összetörtem. Nem hittem el, hogy már ilyen régóta meg volt bolondulva, de azt meg végképp nem hittem el, hogy én ekkora bizalommal voltam felé. Ő persze ezt ki is játszotta...
Úgyhogy csajok! Ha azt hiszitek, hogy a ti párotok teljes mértékben más, mint az átlag, akkor nagyon nagyot tévedtek! Én is ezt hittem, amíg pofára nem estem...
Mindegyik egyforma, a különbség csak az, hogy vannak akik taníthatók, formázhatók egy ideig, és vannak akik nem.
Visszatérve tehát...
Egyáltalán nem volt egyszerű ez az időszakunk, és hálát adok Istennek, hogy fényt gyújtott a szemembe, amikor megláttam a pozitív terhességi tesztet.
Utána körülbelül 3 hónapig fel sem fogtam, hogy az a baba valóban az én pocakomban van, és ott növekszik.